Az sem mindegy, hogy milyen ez a pohár, ezek megrendelése és karbantartása szintén a barista feladata. Az optimális csésze fehér, ebben érvényesül legjobban a kávé színe, porcelánból van, és vastag falú, hogy jó hőtartó képességű legyen, a legoptimálisabb forma pedig az úgynevezett „tulipán”, amikor a szája kicsit kifele hajlik, hogy megtartsa az eszpresszó legfelső krémes rétegét. A legtöbb presszógép tetején van csészemelegítő, optimálisan kb.

Ahhoz, hogy jó presszókávét igyunk, elsősorban jó kávé szükséges. Minden kávés cégnek vannak szakértői, akik rengeteg kóstolással szortírozzák a különböző ültetvények kávéit, majd a kiválogatott fajtákból állítanak össze különféle kávékeverékeket. A jobb kávézók pedig remélhetőleg a jobb beszállítóktól rendelik kávéjukat.

A jó presszóhoz önmagában a jó kávé nem elég, kell egy szakértő, aki megfelelően el is készíti.

Magány, válj macskávé...

Van Osaka városában egy kávéz a Neko no Jikan, direkt macskahiánnyal küzdőknek. Igazából csak némi eufemizmus árán titulálható kávézónak, funkciójában sokkal inkább emlékeztet egy kisállatsimogatóra.

A látogatók megérkeznek levetik a papucsukat, türelmesen és készségesen hagyják, hogy a hely alkalmazottai fertőtlenítsék a végtagjaikat  aztán indulhat a dögönyözés.

Egy alkalom két órás macskázást jelent, 5 dollárnyi japán yen, plusz néhány yenért a kedves vendég már frissítőt is kaphat, ha esetleg belefáradt a mókába.

A The 1st Shop of Coffee Prince egy hazájában nagy sikerrel futó koreai szappanopera, amit nálunk nem igazán játszanak, és szerintem a lehetetlen nevek miatt nem is nagyon veszi meg egyetlen tévétársaság sem.

A főhős Go Eun Chan amellett, hogy mindnig és mindenhol dolgozik, próbál megszabadulni maradék feminin jelelgétől is.

Ja, egy lányról beszélünk.

Alapfelállásnak nem túl izgalmas, de legalább nem is eredeti. De jegyezzük meg, hogy a szappanoperák sikere sosem a frappáns forgatókönyveken és nem is a dramaturgokon múlik.