A legtöbb kávézóban, különösen a belvárosban, szinte mindig látunk az asztaloknál laptoppal ülő vendégeket, társaságokat. A kávézók nagy többsége rendelkezik ingyenesen igénybe vehető wifi szolgáltatással; úgy gondolják, hogy azok a belvárosi dolgozók, akiknek munkájukhoz elengedhetetlen az internet, előnyben részesítik azokat a helyeket, ahol nem kell túlságosan hosszú kávészünetet tartani, csak leülnek, megrendelik kávéjukat, és már folytathatják is a munkát. Egyelőre úgy néz ki, igazuk van, ha nem vesz el több időt, a dolgozók inkább fogyasztják a kávézó helyben főzött italait, mint instant kávét az irodában.

Elsősorban New Yorkban, de az USA más nagyvárosaiban is, ez a trend megfordulni látszik. Egyre több helyen „tiltják ki” a laptopokat a kávézókból, vagy korlátozzák használatukat, esetleg számolnak fel díjat az nethasználatért. Ennek több oka van. A hivatalos, vagy szebbik indok az, hogy a klasszikus kávéházi hangulatot tönkreteszi, ha csupa, a monitorra meredő, egyedül ülő vendég ül az asztaloknál. Megszűnik a társasági élet, és elkopnak azok az emberek, akik emiatt járnak kávézóba. A (valószínűleg) reálisabb indok az, hogy gazdaságtalan bevonzani a laptopos vendéget – ugyanis, ha valaki egyedül jön be, kér egy kávét, megissza, kifizeti, elmegy, szabad az asztala, ülhet le a következő vendég. A laptoposok viszont túl jól érzik magukat a gépükkel, és gyakran egy kávé mellett ülnek órákig. Ezért, elsősorban a kisebb kávézók, de bizonyos helyeken a nagy franchise-ok egyes üzletei megszüntetik a wifi szolgáltatást, sőt, a konnektorokat is leszerelik a vendégtérben. Az óvatosabbak csak a kevésbé forgalmas időszakokban szolgáltatnak szabad nethozzáférést, vagy pedig éppen úgy felszámítják az internet használatát, mint a klasszikus netkávézók.

Ha igazuk van, az többszörösen jó dolog, egyrészt fellendül az amerikai kávézók forgalma, másrészt egymásra találnak a nagyvárosi emberek milliói, számos barátság és szerelem köttetik majd a kávézók üzletpolitikájának köszönhetően.