Van 2 fontos dolog a presszókávékkal kapcsolatban, amit általában tévhitek öveznek. Szinte minden kávézó kirakatában kint van a 100 % arabica felirat, illetve több piacon látunk kávésstandokat, ahol különböző országok babkávéjait vásárolhatjuk meg.

Alapadat a babkávéról, hogy két fő fajtája van, a nemesebb arabika, és a robosztusabb robuszta. Ezt sokan úgy egyszerűsítik le, hogy az arabika jobb, a robuszta rosszabb, és attól függően jobb vagy rosszabb a kávé minősége, hogy milyen arányban tartalmazza ezeket. Ebből logikusan az következne, hogy a 100 % arabika a tökéletes kávé.

Ugyanezen logika mentén, ha egy kávésstandon különféle országok különféle kávéit vásárolhatjuk meg, nagy valószínűség szerint a legdrágábból készíthetjük el a legfinomabb kávét, a legolcsóbból pedig a legrosszabbat.

Aki szereti a bort, az tudja, hogy rengeteg úgynevezett „cuvée” bor létezik, ami azt jelenti, hogy különféle fajtájú borokat kever a borász össze, és így ér el egy különleges ízhatást. Minden fajta valamilyen különleges, sajátos tulajdonságával járul hozzá ahhoz, hogy a végén egy komplex, új ízhatás jöjjön létre. A kávénál valami hasonló történik, azzal a különbséggel, hogy, míg a borok nagy többsége önmagában is megállja a helyét, az egyes kávéfajták ritkán tartalmazzák a jó presszóhoz szükséges összes tulajdonságot. Bizonyos kávébabok aromaanyagban gazdagok, de nincs túl sok, a krémességhez szükséges anyaguk, esetleg savakban szegények. Országokon belül is sokféle kávéfajta létezhet, de különböző éghajlatú és klímájú vidékeken biztosan egészen más karakterű a kávégyümölcs, és ezek jó arányú keveréséből jöhet létre olyan optimális kávékeverék, amiből kiváló eszpresszó készülhet. A klasszikus olasz receptúra szerint a keverékbe mindig kell kisebb mennyiségű robuszta kávészem is, hiszen ez adja meg a presszó savasságát, vagyis ettől (is) érezzük, erősnek, markánsnak presszókávénkat.