A kávé a világtörténet része. Fogyasztása régtől fogva kultúra teremtő aktus. Mitikus ital, amely az idők során elsősorban az éberség, a koncentráció szellemi tartalmának hordozójává lett. Történetének egyes fejezetébe bepillantva, nézzük meg, hogyan lett e páratlan italt előállító szerkezet kultúránk részévé.

"Eredetére, hatására nézve több változatban él a legenda. Egyik szerint legelésző kecskék, tevék tették a nagy felfedezést. A gyanútlan állatok lelegelték a kávécserjék hajtását a terméssel együtt, és attól igen felélénkültek. Ennek okát másnap a közeli kolostor tudós papjai fejtették meg. Kipróbálták ők is, s ezután kezdtek az emberek kávét fogyasztani.
Más változat szerint az eset kopt szerzetesekkel történt meg a Kaffa-hegy közelében. Az viszont tény, hogy a kávéfogyasztás már a XV. század óta gyűjti híveit az arab világban. Főzésének kultuszát teljes homály fedi, ma sem tudjuk pontosan, hol és kik jöttek rá a pörkölés, darálás és főzés fogásaira. Az iszlám világ és annak katonai, világi vezetői nagyon ellenségesen fogadták az új szenvedély, divat térhódítását. Egyiptomban a szigorú tilalom sem tudott gátat vetni a kávéfogyasztásnak. Nem volt azonban egységes a vélemény, mert a szultán a mekkai eseményeket így kommentálta: "A mekkai orvosok, sőt maga a mekkai helytartó is nagy szamarak! A mi orvosaink és a kairói írástudók, akiknek nagyobb a belátásuk, mint a tietek, a kávét megengedhető és egészséges italnak jelentették ki, amely miatt a prófétáknak egy igaz fia sem fog künn rekedni a paradicsomból. . ."

A XVI- XVII. században igen sok kávéházat nyitottak a Közel-Keleten, 1632-ben Kairóban több mint ezer helyen mérték a feketét. Különféle fogyasztási szokások terjedtek el. Néhol a kávé levelét teának főzték, a nyers kávét cukorral, mézzel ették vagy a termést pörkölve kifőzték. Utóbbi volt az általános, hamar rájöttek arra is, hogy megőrölve jobban frissít a főzete. Pikáns receptekben sem volt hiány. Indiai kávéhoz olyan termést használtak, amely a sakál vagy a cibetmacska ürülékéből került elő ("csak az érett bogyót eszik meg az ínyenckedő ragadozók. . .").

Idővel olyan divatos lett a kávéházi időtöltés, hogy az igazhitűek elmaradoztak a mecsetből. A furfangos jogászok kiderítették, hogy a pörkölt kávé valójában szén, ezért a Korán szerint tilos fogyasztani.

1624-ben a kávé befutott a velencei kikötőbe, s igen gyorsan meghódította az olaszokat. Állítólag Erzsébet angol királynő kávét küldött a francia udvarba, de ott nem ismervén, nem tudták puhára (?) főzni. A kínos helyzetet mentve ekként szólt a magyarázat: ott, ahol terem a kávé, forróbb a víz. . . Azért a franciák is nagyon megszerették a kávét. Voltaire lelkesedett érte, még az orvosi tanácsokra sem ügyelt, mérték nélkül vedelte. Mantegazza kicsit ironikusan írja: "Az elhagyott pásztor, akinek egész szellemi élete a legelő és a juhhodály között játszódik le. . . élhet tejből és kenyérből; az olyan tudós, kinek egész szellemi munkája az olvasásra és az emlékezőtehetség munkájára szorítkozik, bátran dicsekedhet vele, hogy nem szorul sem az abesszínai babra, sem a távoli Kína illatos levelére; de aki sem nem lángész, se nem juhász, se nem tudós, így a legtöbb ember erkölcsi élvezetének becses forrása a kávészerű ital."

1710-ben 100 db kávécserje érkezett Amszterdamba, amiből XIV. Lajosnak is jutott. A kávét német földön is megkedvelték, 1725-ben Lipcsében 8 kávéház működött, noha Bach szatirikus kantátát írt a kávéról 1732-ben.

A magyar nemesi kertekben (üveg alatt) is megjelent a kávécserje, Pálffy János királyfai üvegházában néhány éves példányok voltak."

A XVII. században jelentek meg az első filterek, amelyeket az angolok textilből, a németek ezüstből, a franciák kerámiából, az olaszok pedig fémből készítettek.

A lengyel származású Franz Georg Kolschiczky felfedezéseként tudjuk manapság is kiszűrni e nemes főzetből a zaccot.

A kávéfőző része minden meghitt enteriőrnek. Jean-Baptist de Belloy alkotta meg elsőként a két egymás fölé rakott edényből álló kávéfőzőt, minden mai kávéfőző ősét.

1855 fontos dátum a kávéfőzés történetében. Francia tervek alapján született meg az első olyan kávéfőző, amellyel óránként kétezer csésze kávét lehetett előállítani. Így érthető, milyen népszerűségnek örvendett a katonák körében, illetve az sem okozhat meglepetést, hogy az 1900-as Nagy Enciklopédia, a későbbi golyóstollhoz hasonlóan a kávéfőzőt katonai készülékként tartja számon.

Az első elektromos kávéfőző amerikai találmányként látott napvilágot 1908-ban.

Hogyha megfigyeljük az itt látható kávéfőzőket, feltűnő momentumként állapíthatunk meg szinte mindegyik változatán egyfajta "modernitást". Ez a modernitás, a formák egyszerűsége a legtöbb esetben egyfajta időtlenséget biztosít ezeknek a tárgyaknak, melyeken az adott korszak művészeti irányzatai csak kismértékben figyelhetők meg.